
" A fülem telement jeges vízzel, de azért a hangját tisztábban hallottam, mint valaha. Nem ügyeltem rá, hogy mit mond, hanem csak magára a hangra figyeltem. Miért küzdenék az életemért, amikor itt és most olyan boldog vagyok? Bár a tüdőm égett, levegő után sóvárogva, és a lábamba beleállt a görcs a jeges hidegtől, elégedett voltam. Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni.
Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnt belehalni."
2009. augusztus 5., szerda
*
Bejegyezte: black and blue dátum: 23:32
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
%C3%A1.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése