
"Az idő múlik: még ha lehetetlennek tűnik is. Még akkor is, ha a másodpercmutató minden egyes kattanása olyan fájdalmas, mint a vér lüktetése a felsebzett bőr alatt. Nem egyenletesen múlik, hanem furcsa megiramodások és hosszan tartó, üres ácsorgások követik egymást, de mégiscsak múlik." *-*
úgy szeretem ezt a számot <33
Can you stay strong?
Can you go on?
Kristy are you doing okay?
A rose that won't bloom
Winter's kept you
Don't waste your whole life trying
To get back what was taken away
és jönnek szigetre *-* kijön el velem? ^-^
2009. július 8., szerda
Ne aggódj! Utóvégre ember vagy, olyan az emlékezeted, mint a szita! A te fajtádnak minden sebét begyógyítja az idő.
Bejegyezte: black and blue dátum: 13:07
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
%C3%A1.jpg)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése